Árpád-házi Anna királyi hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Árpád-házi Anna (1226/27 – 1285 körül) magyar királyi hercegnő, IV. Béla király és Laszkarisz Mária nikaiai hercegnő negyedik lánya.

A tatárjárás alatt családjával Trau várába menekült. Miután Rosztyiszlav Mihajlovics halicsi herceg 1243-ban csatát vesztett a tatárok ellen, szövetséget kötött IV. Bélával, és Magyarországra költözött. A király feleségül adta hozzá Annát; a párnak számos gyermeke született:

• Béla herceg, Macsó bánja, akit 1272-ben meggyilkoltak
• Mihály herceg, Bosznia bánja, 1270-ben megölték
• ismeretlen leány, I. Mihály Aszen bolgár cár, majd II. Kalimán Aszen bolgár cár felesége
• Erzsébet, Magyarország nádornéja
• Kunigunda (1245 – 1285), II. Ottokár cseh király felesége
• Agrippina (? – 1285), II. Leszek lengyel fejedelem neje
• Margit, apáca.

1254-ben Rosztyiszlav Mihajlovics herceg Macsó bánja lett, majd később felvette a bolgár cári címet, bár a bolgárok nem ismerték őt el uralkodójuknak. A herceg 1262-ben halt meg, Anna pedig visszaköltözött édesapja udvarába.

Az 1260-as években IV. Béla és idősebb fia, István herceg között elmérgesedett a helyzet, mely később háborúba torkollott. Anna nem szívlelte az öccsét, talán azért, mert István annakidején elvette Annától Füzér várát^[1], s így idővel Anna lett a királyi udvar István-ellenes tagjainak vezetője. A hercegnő „fogta össze azokat a családtagokat, akik megértést tanusító engedelmességgel és tisztelettel viseltettek az agg családfő és uralkodó iránt”.^[2] Szintén nagy szerepe volt abban, hogy IV. Béla megbízott Anna vejében, II. Ottokár cseh királyban, akivel pedig régebben háborúban álltak.

IV. Béla a halála előtt Ottokár védelmébe ajánlotta Annát: „... legédesebb leányunkat, a Ti kedves anyátokat [...] ha hozzátok folyamodnának, atyailag öleljétek magatokhoz, tanáccsal és segítséggel gondoljatok reájuk alkalnas időben...”^[3] A király 1270. május 3-i halálát követően Anna a kincstár értékesebb kincseivel együtt Ottokárhoz menekült, IV. Béla volt hívei pedig sorban követték a példáját. Mindnyájan féltek az új király, V. István bosszújától, aki végül megegyezésre jutott a cseh királlyal. Ennek értelmében a kincsek Ottokárnál maradhattak, azonban a hozzá menekült bárók védelméről lemondott. A hercegnő később mégis kibékült Istvánnal, akinek beteg fiát, V. Lászlót saját maga ápolta 1275-ben.^[4] 1273-ban visszatért Magyarországra, 1274–75-ben a macsói bánságot kormányozta.
Anna hercegnő valamikor 1285 után halt meg, ismeretlen helyen.

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Források

• Almási Tibor: A tizeharmadik század története; Pannonica Kiadó, Szeged, 2000; ISBN 963-8469-96-X
• Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi; Zrínyi Kiadó, Debrecen, 1986; ISBN 963-326-348-4
• A Pallas nagy lexikona