Ánizsszagú fagomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ánizsszagú fagomba
Post-1-1127312702.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Rend: Russulales
Család: Auriscalpiaceae
Nemzetség: Lentinellus
Tudományos név
Lentinellus cochleatus

(Persoon) P. Karsten

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ánizsszagú fagomba témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ánizsszagú fagomba témájú kategóriát.

Ánizszsagú fagomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
ehető
Tox Edible icon.svg
Életmód
Tráma
Spórapor
Saprotrophic ecology icon.png
szaprotróf
Gills icon.png
lemezes
White spore print icon.png
fehér
Kalap
Lemezek
Tönk
Infundibuliform cap icon.svg
tölcséres
Decurrent gills icon2.svg
lefutók
Bare stipe icon.svg
csupasz

Az ánizsszagú fagomba hazánkban is előforduló, élősködő gomba. Általában elhalt fákon, gyökereken és lehullott korhadt égakon terem, de egészséges fatörzseken is előfordulhat.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában általános elterjedésű faj, a tengerparti régióktól az alpesi völgyeik megtalálható. Hazánkban nem gyakori faj. Lombos fák törzsén vagy tuskóján ősszel nő. Gyakran korhasztja a talajfelszínhez közel fekvő elhalt, vastagabb fagyökereket és ha ezeken kezd teremni, úgy tűnik mintha népes csoportja nem is a fán, hanem a talajon ülne.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kalapja 2,5-7 (9) cm széles, tölcsér formájú, gyakran féloldalas, szabálytalanul lebenyes és hajlott. Színe többé-kevésbé fakóbarna, vörösesbarna vagy világos bőrsárga. A sűrűnálló lemezek a tönkre mélyen lefutók, keskenyek, és az élük fűrészesen cakkozottt. Először fehérek, később halvány hússzínűek.

A bordás-ráncos tönkje 3-9 cm hosszú és kb. 0,5-1,5 cm vastag, lefelé elvékonyodó. Egy tőből rendszerint több termőtest fejlődik ki, csoportos növésű. A felülete többnyire kalapszínű, az alsó része sötétebb vörösbarna.

Húsa vékony, fehéres vagy halványvöröses, bőrszerű, szívós, intenzív ánizsszagú, enyhe ízű.

Spórapora fehér.

Felhasználhatósága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ehető gomba, de nagyon szívós húsú. Fűszerként is alkalmazható szárítás és őrlés után.

Összetéveszthetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány mikológus a Lentinellus cochleatus var. inolens változatot is megkülönbözteti. Ennek nincs ánizsszaga, Európa egyes részein ismert, így Franciaországban, Csehországban, Szlovákiában és Németországban. A köldökös fagomba (L. Omphalodes) többnyire a földben levő fadarabokon, különösen égeren terem. Az (L. Vulpinus) is csoportos, többnyire nagyobb, de rövidebb tönkű, és nem ánizsszagú. Lombosfa- és fenyőtuskókon nő.

Megjegyzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lentinellus nemzetséget 9 faj képviseli Európában. Szívós, excentrikus vagy oldaltálló, gyakran tönk nélküli termőtest, fűrészes lemezélek jellemzik. Fán vagy famaradványokon teremnek. Mérgező fajokat nem ismerünk!

A cochleatus jelentése csiga vagy fül formájú.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Természetkalauz: Gombák. Magyar Könyvklub. 1995.