Ángyán János (orvos)
Ángyán János, dr. (Budapest, 1886. március 9. – Pécs, 1969. július 19. ) belgyógyász, egyetemi tanár.
[szerkesztés] Életpályája
1908-ban szerzett orvosi oklevelet Budapesten. 1907-től az egyetem kórbonctani intézetében Petrik Ottó mellett volt gyakornok. 1909-ben a berlini R. Koch Intézetben dolgozott, 1909-től 1923-ig a budapesti II. sz. belklinikán; 1912-től tanársegéd volt, 1921-től adjunktus, majd megbízott intézetvezető lett. Az első világháború alatt (1914-1918) a 7. Hadsereg bakteriológiai és kórtani osztályát, majd a helyőrség szívbeteg-állomásának a vezetője volt.
Budapesten az egyetem dékánja, majd rektora volt a 2. világháború előtt. 1923-tól a pécsi tudományegyetem orvosi karán tanított és 1959. évi nyugdíjazásáig a belklinkát vezette, amelynek létrehozásában nagy szerepe volt. 1935-1936-ban dékán, 1943-1944-ben rektor volt.
Az üzemegészségügy területén működött: ő honosította meg a szilikózis vizsgálatokat a Baranya megyei bányákban. Az általa vezetett klinikán a tuberkulózissal is foglalkoztak. Mint közéleti ember, több szakbizottság tagja volt. Szorgalmazta a harkányi gyógyfürdő fejlesztését.
[szerkesztés] Írásai
Főleg gyakorlati eredmények elérésére törekedett, keveset publikált.
[szerkesztés] Forrás
- Magyar életrajzi lexikon
