Ágyú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ágyú a karib-tengeri Fort de France erődjében, a Fort Saint Louisban
Ágyú a karib-tengeri Fort de France erődjében, a Fort Saint Louisban

Az ágyú egy olyan hosszú csővű löveg [1], amelyet a lövedék nagy kezdősebességgel hagy el, lapos lövedék-röppályán halad, és nagy távolságra csapódik be. A csöves tűzfegyverek egyik fajtája, a tüzérség legrégebbi eszköze. Fejlődése során mind tömege, mind kezelőszemélyzetének létszáma csökkent, hatásfoka viszont, főként az acél felhasználásával, drasztikusan megnőtt. Napjainkban is alkalmazott lövegtípus.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A kezdetek

A tüzérségi fegyverek fejlődése és köztük az ágyúé is, a fekete lőpor feltalálásához szorosan kapcsolódik. A fekete lőport a kínaiak találták fel (kb. a 10. század elején). Az első ütközet, amelyben dokumentáltan fekete lőporos tüzérséget vetettek be, a Szung-dinasztia idején 1132. január 28-án zajlott le Han Sizong (angolul Han Shizhong) Északi Szung tábornok vezette ostromban rohamlétrákkal és a hucsong (angolul Huochong) nevű bambusz csövű ágyúkkal vették be Fujian városát. A hucsong később bronz- és rézcsőből is készült, gyakorlatilag az első dokumentált, ember alkotta ágyú.

Korabeli krónikák feljegyzése szerint 1232-ben a kínai Kai-Fung-Fu város mongol ostroma alatt a védők egy új "tüzes lándzsa" nevű kézfegyverrel próbálták visszaverni a támadókat [2]. A lőpor ágyúban való alkalmazását a mongolok is ismerték a Jüan-dinasztia előtt, a 11. század elején [3]. Ezen lövegek, kézi ágyúk kézben tartható, kis lőtávolságú fegyverek voltak.

Az első fekete lőporral (arabul naft) megvívott, Európához közeli ütközetben is kézi ágyúkat alkalmaztak (arabul midfa). Az Egyiptom és a mongolok között lezajlott Ain Jalut-i csata 1260-ban zajlott le, majd 1304-ben megismétlődött. Több, a 14. századból származó kézirat említ kézi ágyúkkal megvívott ütközeteket.

Az ágyúk első európai alkalmazói nagy valószínűséggel az arabok és a mórok voltak a 13. század végén, főként várfalak rombolására [4]. A legkorábbi írások egyike szerint 1323-ban a Granadát megszállva tartó mórok ágyúkkal lőtték Baza városát. Egy 1326-ból származó angol kódexben pedig megjelent az ágyú első ábrázolása is [5]. Egy másik fennmaradt korabeli leírás szerint 1333-ban III. Eduárd angol király már lőporrakárakat készíttet és ágyúkat javíttat [6]. A 14. század első felében Kínában már vaságyúkat is bevetettek.

[szerkesztés] A tüzérség megjelenik

Brit ágyúkat a százéves háborúban használtak elsőként. Primitív formájukkal a Crécy-en-Ponthieu mellett vívott csatában tűntek fel 1346. augusztus 26-án. Ekkor III. Eduárd angol király támogatta velük 10 000 fős seregét. Az új fegyvernem, a tüzérség az angol íjjal felszerelt íjászokkal elsöprő sikert aratott VI. Fülöppel szemben: Eduárd 80 fős vesztesége mellett a 40 000 fős francia sereg felét megsemmisítették.

A középkor végére több nagy ágyút építettek meg:

A donyecki Cár-ágyú
A donyecki Cár-ágyú
  • Fjodor cár megrendelésére 1586-ra készítette el Andrej Csohov a Cár-ágyút. Hossza 5,34 m (17,5 láb), űrmérete 890 mm (35 hüvelyk) és egyik külső átmérője 1200 mm (41 hüvelyk), tömege megközelítette a 38 tonnát. Az ágyút sohasem használták. 2001-ben Izsevszkben készült egy másolata, amit Donyecknek adományoztak. Az eredeti a Kremlben látható.

A 16. században az ágyúk a fa hadihajók elterjedésével, a rajtuk alkalmazott hajóágyúk révén, az egész Földön elterjedtek. Az európai hadihajók lövegeik révén behozhatatlan előnyre tettek szert és az elkövetkező századokban gyakorlatilag tűzfegyvereik segítségével uralmuk alá hajtották a Föld összes érintett civilizációját (Észak-, Közép- és Dél-Amerika, Afrika, India, Kína, Japán stb.).

Kiváló ágyúkat a 17. században I. Frigyes Vilmos német császár német fegyverműhelyeiben, Nagy Péter cár tulai orosz fegyveripari központjában és XII. Károly svéd király részére a Dannemora-ban működő vasműben öntöttek.

A nagy ágyúk korszaka hamar véget ért Európában. Költséges és lassú gyártásuk és harctéri sérülékenységük miatt helyüket átvették a kisebb, könnyebb típusok és európaszerte megalakultak az ezeket alkalmazó mozgékony tüzérségek. Míg a nagy ágyúk üzemeltetéséhez sokszor 300-400 emberre, mozgatásukhoz 50-80 szarvasmarhára vagy lóra volt szükség, addig a 18. századi brit ágyúk egy tucat emberrel, a napóleoni háborúkban alkalmazottak már mindössze 5 emberrel is működtethetőek lettek.

Viszont Európán kívül a 17-18. században is épültek még nagyobb ágyúk:

Az "Isteni ágyú" Thanjavur városában (India)
Az "Isteni ágyú" Thanjavur városában (India)
  • Indiában építették meg a történelem legnagyobb telepített ágyúját, az "Isteni ágyút" az 17. század első felében. Kovácshegesztéssel készített csöve vasból volt. Thanjavur városának keleti oldalát védte, az indiai hadsereg használta az ostromló seregekkel szemben.
  • Szintén Indiában, Jaipur városában, a Jaigarh erődbe lett telepítve a valaha épített legnagyobb kerekes, vontatott ágyú, a Jaivana ágyú, ami 1720-ban készült el. Lőtávolságára eltérő adatok ismertek, 11 km-től 40 km-ig.

A 19. században kialakuló acélgyártás során az acél, mint csőanyag felhasználásával kezdett el rohamosan nőni az ágyúk teljesítménye. A század közepére John A. Dahlgren és Thomas Jackson Rodman kifejlesztik saját ágyútípusaikat, amiket be is vetnek az amerikai polgárháborúban. A század második felében megjelentek a vasúti lövegek, elsőként az USA-ban.

A páncélos hadihajók építése újabb fegyverkezési versenyt indított el a fejlett hadiiparral rendelkező országok között (Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Japán, Oroszország, USA).

A tábori tüzérség – és benne az ágyúk alkalmazása – a 20. században érte el mennyiségének és minőségének csúcsát. A különféle ágyúk legnagyobb alkalmazója a Szovjetunió Vörös Hadserege lett a második világháború végére. Létszámban, tűzösszpontosításban meghaladta valamennyi korabeli haderő tüzérségét.

[szerkesztés] Szerkezeti felépítés

[szerkesztés] Cső

Maga az ágyúcső készítése a harangöntésből alakult ki, kezdetben harangöntők készítették őket. Idővel a két mesterség különvált. A cső anyaga előszőr bronzból, majd rézből, később vasból készült, a 19. századtól pedig acélból.


[szerkesztés] Típusai

[szerkesztés] Tábori ágyú

Az ágyúk legrégebbi és legalapvetőbb típusa.

[szerkesztés] Várágyú

Várak védelmére alkalmazott ágyú.

[szerkesztés] Hegyi ágyú

A tábori ágyú nehéz terepen is alkalmazható, általában vontatott változata.

[szerkesztés] Hajóágyú

Hajófedélzeti ágyú, hajók elleni harcban, később a partokra irányuló támadásokban használják.

[szerkesztés] Harckocsiágyú

Harckocsik fedélzetére rögzített ágyú, feladata lehet az ellenséges gyalogság, vagy harckocsik megsemmisítése.

[szerkesztés] Páncéltörő ágyú

Általában a harckocsik megsemmisítésére alkalmazott ágyútípus. Lehet telepített, vontatott, vagy önjáró.

[szerkesztés] Légvédelmi ágyú

Az ágyúk egy speciális fajtája. Nem igaz rájuk az alsó szögcsoportban való tüzelés, hiszen alapvetően a repülőgépek megsemmisítésére lettek kifejlesztve. Ezért irányzásuk 0° és 90° között a legtöbb esetben megoldott. Ami miatt mégis ágyúnak nevezik: közvetlen irányzás, a lapos (jelen esetben egyeneshez közelítő a jó kifejezés) röppálya, a nagy kezdősebesség, és a nagy l/d viszony.

[szerkesztés] Zenében

Ágyúk néhány zenei műben is szerepelnek, mint Csajkovszkij 1812 (nyitány) című alkotásában, vagy az AC/DC együttes For Those About to Rock (We Salute You) című számában. Továbbá a „Százados úr” című magyar népdal közkedvelt „...ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója...” refrénjében is fellelhető.

[szerkesztés] Lábjegyzetek

  1. ^ A lövegek között a leghosszabb csővel rendelkező tűzfegyver.
  2. ^ Ld. Rakétafegyver 8. o. A leírás szerint tüzijáték-rakétákra erősített nyilakról van szó.
  3. ^ A lőpor rohamos elterjedését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Japán a mongolok támadásainak visszaverésekor a 13. században már alkalmazott fekete lőporos "bombákat".
  4. ^ Valencia városának 1288-as ostroma idején bizonyítottan használtak fel rakétákat a mórok (ld. Rakétafegyver 9. o.). Ismeretes a 13. század második feléből egyiptomi alkalmazás is.
  5. ^ Ld. "Weapons: An International Encyclopedia from 5000 B.C. to 2000 A.D." (Diagram Group, 1990) 111. oldal.
  6. ^ Ld. Tábori tüzérség 13. o.
  7. ^ Érdekessége, hogy egy Orbán nevű magyar öntőmester öntötte Edirne városában. Innen ered "Magyar ágyú" neve is.

[szerkesztés] Források

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Ágyú témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Könyvek

  • Kováts Zoltán, Lugosi József, Nagy István, Sárhidai Gyula: Tábori tüzérség – típuskönyv (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988) ISBN 963 326 368 9
  • Nagy István György, Papp Bálint, Tamási Zoltán: Rakétafegyver (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1962)

[szerkesztés] Külső hivatkozások


A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81gy%C3%BA”
Személyes eszközök