Ágy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá az ágy címszóra a Wikiszótárban!

Az ágy (fekvőhely, nyoszolya) egy bútordarab, amelyet általában kellemes tevékenységekre – alvásra, pihenésre, tévézésre, szexuális együttlétre, olvasásra, néha étkezésre is – használunk, de a betegágyhoz és a halálos ágyhoz már nem kapcsolhatók kellemes élmények.

A lakberendezés mellett más területeken is használatos az ágy szó. Például, puska ágy (puskaagy, tus), kavicságy, körömágy stb.

Az első fennmaradt ágy I. Hotepheresz ókori egyiptomi királyné sírjából (i. e. 2700 körül). A bútor elülső végén egy fejtámasz látható.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ágyábrázolás egy ókori görög vázán (i. e. 520)

Az ágyak elődje kétségtelenül a fészek, kuckó, vagy kotorék, amelyet már az állatok is kialakítanak maguknak.

Az ősember „ágya” nagyon egyszerű volt: ágakat, falevelet, szalmát helyezett halomba, és ezeken aludt. A vadászat megjelenésével a fentiekre, főleg a hidegebb éghajlatú területeken állati bőrök, szőrmék kerültek.

A nedvesség, a rágcsálók, hüllők, bogarak elleni védekezésül a fekvőhelyet megemelték, barlangokban kis padkát alakítottak ki, kunyhókban földrakást készítettek, az ágy alá fahasábokat helyeztek el.

A civilizáció megjelenésével aztán kialakult az ágy ma ismert formája.

A görögök által használt kliné már bonyolult bútordarab: fából, márványból, bronzból, nemesfémből készült, festett, berakásos vagy domborműves díszítésű példányai is fennmaradtak.

A rómaiak ágytípusai:

  • lectus cubicularis, kamraágy, rendes alváshoz;
  • lectus discubitorius, étkezési célokra használt heverő, amelyen egyszerre akár három ember is oldalt fekve étkezhetett, a középső hely volt a rangban előkelőbb személyé;
  • lectus lucubratorius, tanuláshoz;
  • lectus funebris, vagy emortualis: a halotti ágy, amelyen az elhunytat a halottégető máglyára vitték. (A kereszténység megjelenésével ez eltűnt, helyét átvette a szarkofág, majd a koporsó.)
Középkori várúr hálószobája ággyal

A reneszánsz az ágyak terén is mélyreható változásokat hozott, Európa-szerte elterjedtek a pazarul kidolgozott, díszítésekkel ellátott mennyezetes ágyak, amelyeket oldalról függönyözés (baldachin) zárt le, védve az alvókat a huzattól. A gótika, barokk, rokokó művészeti irányzatok stílusjegyei az ágyakon is követhetők. Az ágyak technológiailag is fejlődnek: megjelenik a furnérozás, lakkozás, nádazás, stukkózás, aranyozás, a lábak esztergályozása és az intarzia berakás.

Lassan megjelennek a féltetős ágyak, sőt, oszlop nélküli baldachinok is, melyeknél az ágy mennyezete nem oszlopokon nyugszik, hanem a szoba mennyezetéhez rögzítik, és onnan csüng alá. Ezeket a pompás ágyakat természetesen csak az arisztokrácia tagjai tudták megfizetni, a köznép jóval egyszerűbb nyoszolyákon hajtotta álomra a fejét.

XIV. Lajos francia király mennyezetes ágya Versaillesban

A rokokó korában megjelennek a csevegésekre, pletykálkodásra, de adott esetben az intimebb együttlétre is alkalmas kanapék. Egyik változatuk, a rekamié névadója Récamier asszony, a 18. és 19. századok fordulóján élt gyönyörű bankárfeleség, akinek híres párizsi szalonjában művészek, politikusok és más közéleti személyiségek fordultak meg, és rekamién ülve beszélgettek a divatos témákról.

Természetesen nem ő volt az egyetlen szépasszony sem Franciaországban, sem Európa többi országában. Madame Dubarry, Madame Pompadour szalonjai szintén híresek voltak, és bútorzatuk is megfelelt a kor elvárásainak. Ezek az elvárások nem maradtak változatlanok, a túldíszített ágyak helyét csakhamar átvették a klasszicista stílusú fekhelyek. Nincs azonban szó a kényelem iránti igény csökkenéséről, a textilipar fejlődése újabb lehetőségeket is teremt, de megmaradnak a régóta alkalmazott anyagok is: a hímzett brokátok, selyemszatének stb.

Az ágybetétek anyaga toll, állati szőrök, vagy tengerifű. A betétek forgathatók, szellőzés céljából kitehetők az ablakba, erkélyre. Megjelennek a hengeres alakú díszpárnák, amelyek az empire stílusú fekhelyek elmaradhatatlan kellékei.

A klasszicizmust a bidermeier váltja, amelynél a fő cél nem a díszítés, hanem a használhatóság és kényelem. Végül a viszonylagos európai egységesség – amely igazából sohasem létezett, hisz az igények és stílusok országonként is eltértek – megszűnik, a kevert irányzat neve eklektika.

Összecsukható ágy

Igazi nagy változások majd a 20. század közepétől következnek be, amikor megjelennek a különböző műanyagok, és a bútorokat már nem egy-egy mesterember, és a köréje szerveződő kézműves műhely állítja elő, hanem rengeteg alkalmazottat foglalkoztató bútorgyárak, amelyek képesek a tömegigények kielégítésére. A különleges bútorok tervezésére tervezőirodák szakosodnak, amelyek az ágyakat és más bútorokat a belsőépítészeti tervezés részeként "álmodják" meg.

Magyar ágyak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A honfoglalás után a magyarok ágyai, kis késéssel, mindig követték az európai divatot. Néprajzi múzeumokban megfigyelhetők a nemzeti sajátosságokat is tükröző magyar parasztágyak. Erdély egyes részein (például Kalotaszegen) a népies motívumokkal díszített párnákat, takarókat magába foglaló vetett ágy még ma is része a tisztaszobának.[1]

Részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb ágy a következő részekből áll:

Ezenkívül, típustól függően, az ágyat különböző kiegészítőkkel lehet felszerelni (ágymelegítő, egészségügyi érzékelők stb.)

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Modern sezlon
Galériás ágy

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 42–45. o. ISBN 963-05-1286-6  Online elérés

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]