Ádámfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ádámfalva (Adamovce)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Trencséni
Járás Trencséni
Turisztikai régió Középső-Vágmente
Rang Adamóckohanóc településrésze
Első írásos említés 1402
Polgármester Rudolf Kadlečík
Irányítószám 913 05
Körzethívószám 032
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 202 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ádámfalva (Szlovákia)
Ádámfalva
Ádámfalva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 51′ 10″, k. h. 17° 55′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 10″, k. h. 17° 55′ 30″
Ádámfalva weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ádámfalva (1899-ig Adamócz-Kis-Birócz, szlovákul Adamovce) Adamóckohanóc településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában a Trencséni kerületben a Trencséni járásban, Trencséntől 10 km-re délnyugatra a Vág jobb partján. 2001-ben az egyesített település 743 lakosából 732 szlovák volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1402-ben Adamfalua néven említik. Vályi András szerint " ADAMÓCZ. Adamovce. Népes, és jó termékenységű falu Trentsén Vármegyében, birtokosai Ambro Rajmány, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Kochanótzhoz, mellynek filiája nem meszsze. Igen sűrűen feküsznek itten egy más mellet a’ faluk azon az úton, a’ melly Vágujhelyről, Trentsénbe vezet. Nem meszsze Adamócztol három savanyú víz forások vagynak, azon az úton, a’ szabad ég alatt, ’s az út mellett. Határja nagy, és jó termékenységű, fája elég, mind tűzre, mind épűletre, szőlő hegyei is vagynak, ’s egy üveg hutája tulajdon határjában, melly okokra való nézve, az első Osztálybéli helységek közzé tartozik."[1]

Fényes Elek így ír a településről: "Adamócz, Kis-Biróczczal együtt Trencsin vgyében, minthogy csak közbirájok van, egy helységnek tekintetvén, egykor Adamóczy nemes családnak birtoka volt, most pedig több nemes család birja, mellyek között Ambro család előkelőbb és legvagyonosb.

Adamócz és Kis-Birócz helységének határa egy, s földje mineműségére nézve, általában jó, ugy hogy két harmadrésze első osztályú, hanem a Vág ragadó vizének rohanásaitól napról napra többet szenved. Rétje kevés, azonban minthogy vize bőven van, és akármikor öntöztettethetik, kétszer kaszálható.

Bort is termeszt és pedig a szőlőhegynek jeles fekvése és meszes alaprétegénél fogva kitűnő jóságú bort, azonban mivel a nép inkább a gyümölcstenyésztéssel, melly több hasznot hajt neki, mint a szőlőmiveléssel foglalkozik, a bortermesztés nagyon csökkent. A gyümölcs között leginkább a szilva kedveltetik, mivel ez mint szeszégetésre, mint pép-főzésre, mint száritásra legjobban forditható és legjövedelmezőbb, és némelly években annyi van, hogy egy-egy telkes gazda 10-20 mázsa aszalt jó szilvát Morvaiaknak adhat el; azonban a szegényektől az adósság fejében a zsidóság potom áron elszedi és nagyobbára szesz-főzésre fölhasználja. – Második szinte kedvelt czikk a dió, mellyből 60–80 mérő évenként Morvába, nevezetesen Olmüczbe vitetik ki; – hanem a körte és alma mindenféle legnemesebb fajainak olly bőviben vagyon ezen vidék, hogy áldott években nem is tudnak vele mit csinálni, és masanczki és egyéb nemes almafajokból bort és eczetet készitenek, mert potom áron sem kell.

Legelője az ugy nevezett Szigetben van, melly amugy is a kevés barmainak olly csekély, hogy az alig teng rajta, és az is a Vág vizének gyakori kiáradásai által beiszapoltatván a baromnak ártalmassá sőt haszonvehetlenné válik.

Adamocz és Kis-Birócz savanyú viznek bőviben van, annyira, hogy nem csak a hegyek tövében, hol legerősebb, hanem majdnem a falunak minden kutjaiban található, ezen egész vidék, nevezetesen a tős szomszédságban fekvő Velósicz, Nagy Chocholna, Kontolna stb. helységek arról igen ismeretesek, hogy egyszersmind a golyva is, a mint hiszik, ezen viz ivásától származó mutatkozik.

Erdeje, ha Ambró családnak kis csercsét kiveszszük, nincsen, mert a többi közbirtokosok részecskéjeiket erdőnek nevezni nem lehet; a nép valamint tüzi és az épitő fát is másutt venni kénytelen, a nemesek nagyobbára Velcsicz, szomszéd helységének nagy erdeiből hordatnak fát.

Maga a nép, egy két mesterembert kivévén, nagyobb részint földmivelők, kereskedést vagy fuvarozást vagy másféle keresetmódot nem szeret, általában szorgalmas, munkás, noha pálinka-ivásra hajló. Vallási tekintetben a telkes gazdák nagyobb részint ágostai protestáns vallásuak, az urak pedig és szolgák r. kath. Szám szerint protestánsok vannak Adamoczon 36 férfi és 33 nőszemély és Kis-Biróczon: ágostaiak 198, r. kath. 194., zsidó 33. Összesen 425. lakos. A nyelv tót."[2]

1910-ben 412, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Trencséni járásához tartozott. Ádámfalvát (Adamovce) és Kisbirócot (Malé Birovce) Adamóckisbiróc néven egyesítették, később Vágkohányt (Kochanovce) is hozzácsatolták.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]