Ádám Jenő

Ádám Jenő (Szigetszentmiklós, 1896. december 12. – Budapest, 1982. május 15.) Kossuth-díjas zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus.

Életpályája

Emléktáblája: Moszkva tér 14.

Az első világháború során orosz hadifogságban zenekart, kórust szervezett. Taturszkban zeneiskolát alapított. Hazatérve Kodály Zoltán zeneszerzés növendéke volt a Zeneakadémián. 1933-ban karmesteri-karnagyi diplomát szerzett Berlinben, Felix Weingartner növendékeként.

1929-től 1959-ig, nyugdíjazásáig, volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Már a kezdetektől kiemelkedően fontosnak tartotta az iskolai ének- és zeneoktatást, 1933-tól 1959-ig a középiskolai ének- és zenetanárképző tanszékvezetője és az operatanszak és az ének főtanszak vezetője is volt, két évtizedig vezette a főiskola énekkarát. Tanított népzenét, szolfézst, zeneelméletet, módszertant, kamaraéneket, dalirodalmat. Kulcsszerepet játszott a „Kodály-módszer” kidolgozásában és gyakorlatba ültetésében. Fő pedagógiai művében az 1944-ben megjelent Módszeres énektanításban már szerepeltette a később Kodály-módszerként világszerte elterjedt metódust (Ádám Jenő ezt „magyar metódus”-nak nevezte). Fontos kiadványként kell szólni a Kodállyal közösen, a teljes általános iskolai képzés (I–VIII. osztály) számára 1947–1948 között írt énektankönyv sorozatot.

Tevékenysége fontos területének számított népművelő, zenenépszerűsítő munkássága is. Már a harmincas évek végétől tartott e témában előadásokat a rádióban, az ország számos településén, majd 1958-tól tv-előadássorozata révén a zenei műveltség országosan népszerű ismertetőjévé vált. Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba ezt a munkásságát, még az amerikai magyarság körében is emlékezetes előadásokat tartott. Maga Kodály is nagyra tartotta ebbéli képességét: „szerencsésen egyesíti magában a legmagasabb zenei képzettséget a népiskolai gyakorlat közvetlen tapasztalataival”.

Zeneszerzői munkássága során főként népzenéből merített ihletet, de életművében fontosak egyházzenei művei is. Komponistai munkássága szerteágazó területet ölelt fel: zenekari és kamaraműveket, dalokat, színpadi és film kísérőzenét, kórusműveket stb. is komponált. 1955-ben Érdemes művész lett, két évvel később pedig megkapta a Kossuth-díjat.

Emlékezete

• Munkásságának emléket állít a Szigetszentmiklóson található Ádám Jenő Emlékház és a Köztemetőben álló síremléke.
• Emléktábla örökíti meg, hogy évtizedekig élt Budapest XII. kerületében, Krisztinavárosban, a Moszkva tér 14-ben.
• Több (zene)iskola is viseli a nevét országszerte.

Díjai

• Érdemes művész (1955)
• Kossuth-díj (1957)

Főbb művei

Zeneművek

• Ez a mi földünk (1923)
• Magyar Karácsony (1929)
• Mária Veronika (1937)
• Panasz és ünnepség (1941)

Zenekari művek

• Dominica (szvit, 1925)
• Európa (1939)

Kórusművek zenekarral

• Ember az úton
• Szimfonikus freskók (1945)

Kamarazene

• 2 vonósnégyes (1924, 1930)
• Arany János dalai (1951)

Egyéb zeneművek

Számos kórusmű, színpadi kísérőzenék, dalok, népdalfeldolgozások, hat film zenéje.

Könyvek

• A skálától a szimfóniáig. Turul könyvkiadó, Budapest, 1943.
• Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján. Turul könyvkiadó, Budapest, 1944.
• A muzsikáról. Zeneműkiadó, Budapest, 1954
• Szó–Mi daloskönyv (társszerző: Kodály Zoltán). Budapest, 1943–1946.

Források

• Horusitzky Zoltán: Ádám Jenőről. Muzsika, 1982. 7. sz.
• Schelken Pálma: Lánggal búcsúzott. Parlando, 1982. 8–9. sz.
• Szokolay Sándor: Búcsú Á. J.-től. Ének-zene Tanítása, 1982. 5. sz.
• Kontra István: Á. J. Emlékház. Ének-zene Tanítása, 1985. 6. sz.
• Soltész Elekné: A néptanító Á. J.-re emlékezünk. Kóta, 1988. 5. sz.
• Kislexikon – Ádám Jenő
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. Online hozzáférés

További imformációk

• Ádám Jenő Emlékház
• Ádám Jenő Fenntartói Gyakorló Általános Iskola