Ábrai Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ábrai Károly (Figura Károly) (Szatmárnémeti, 1830. december 8.Budapest, 1912. augusztus 18.) pedagógus, szerkesztő, író.

Családnevét 1871-ben változtatta Ábraira. 1846-tól jelentek meg írásai az Életképek című lapban, amiket Julius álnéven írt. Honvédként vett részt az 1848–49-es szabadságharcban. 1850-től jogot és teológiát tanult a debreceni református kollégiumban. 1853-ban avatták lelkésszé, és e funkcióban Szatmáron helyezkedett el. 1862-től Hódmezővásárhelyen tanított a református líceumban. 1870-től a város, majd 1871-től Csongrád vármegye főjegyzőjeként tevékenykedett. 1876 és 1884 között Hódmezővásárhely polgármestere volt. Ezután Budapestre költözött.

Számos lap munkatársa volt, szerkesztője volt az általa alapított Vásárhelyi Közleményeknek (1869–1878). Irodalmi munkásságában főleg a történelmi tárgyú regények és elbeszélések a meghatározóak.

Főbb művei [szerkesztés]

  • Az utolsó Szapolyai, regény, 1860.
  • Emléklapok a hatai történelemből, elbeszélések, 1861.
  • A nagy hazafiak, regényes korrajz, 1866.
  • Magyarország 1848–49-ben, regényes korrajz, 1869.
  • Rajzok nemzetünk múltjából, 1862.
  • Brankovics Ilona, regény, 1890.
  • Hazáért és szabadságárt, regény, 1902.

Források [szerkesztés]

  • Magyar irodalmi lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1965. 3. old.
  • Új magyar életrajzi lexikon I, (A–Cs). Magyar Könyvklub, 2001. 26. old. ISBN 963-547-415-6