Ábrázoló geometria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Képies nézetrajzok
Kúp és gömb áthatásának szerkesztése.

Az ábrázoló geometria a matematika, s azon belül a geometria fejezete: a geometriai transzformációk elméletének gyakorlati alkalmazása.
A műszaki tervezés-kivitelezés ígényel olyan közvetítő "nyelvet", amelynek segítségével a tervező közölheti szándékait a kivitelezővel, aki e leírás alapján pontosan el tudja készíteni a munkadarabot. Ugyancsak szüksége van bizonyos formanyelvre a valóságot, a környezet látványát közvetíteni akaró művészetnek. Ezt a nyelvet az ábrázoló geometria alapozta meg, s egyes "dialektusait" az alkalmazási területek művelői alakították ki. A képzőművészet, a térképészet, a műszaki gyakorlat több ábrázolási módszert, jól használható konvenciót (szabványt), szerkesztési eljárást alakított ki.

Feladata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. a térben elhelyezkedő ojektumok (geometriai alakzatok) helyzetének, méretes viszonyainak síkban való ábrázolása,
  2. a térbeli szerkesztési feldatoknak a vetület síkjában való elvégzése,
  3. az ábrázolt alakzatok rekonstruálása,
  4. a térbeli objektumok képies látványának létrehozása.

Módszerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geom-descrip.jpg

Az alkalmazási területek igényeinek megfelelően különféle vetítési elrendezéseket és képalkotási technikát használ:.

  1. Monge-féle több képsíkos ábrázolás: a műszaki tervezés legfontosabb eszköze,
  2. perspektivikus ábrázolás: a képzőművészet és az építészet eszköze,
  3. axonometria: a műszaki rajzok kiegészítését szolgáló képies ábrázolási módszer,
  4. szintvonalas (kótás) ábrázolás: a térképek domborzati viszonyainak megjelenítésére,
  5. relief (domborműves) perspektíva.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kárteszi Ferenc: Ábrázoló geometria, Tankönyvkiadó, Budapest (1957)
Romsauer Lajos: Ábrázoló geometria, Franklin-társulat, Budapest (é.n.)