„Peter-elv” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „A '''Peter-elv''' lényege, hogy egy vezetői pozíciót betöltő személy kiválasztása inkább múlik az személy korábbi teljesítményén, mint a betöltendő po…”
(Nincs különbség)

A lap 2016. június 1., 20:08-kori változata

A Peter-elv lényege, hogy egy vezetői pozíciót betöltő személy kiválasztása inkább múlik az személy korábbi teljesítményén, mint a betöltendő pozíció szempontjából lényeges képességein.

Az elv

Az ábra a Peter-elv működését jeleníti meg

A Peter-elvet a kanadai Laurence Johnston Peter (1919. szeptember 16. – 1990. január 12.) dolgozta ki. Elmélete szerint a vállalati hierarchiában egy előléptetés során az alkalmazott elhagyja azt a korábbi pozícióját, amelyben sikeresen teljesített, de nincs garantálva, hogy az új, magasabb pozíciójában is ugyanolyan eredményes lesz.

A cégeknél a megüresedő vezetői helyeket gyakran nem a konkrét pozícióra irányuló pályáztatással, hanem egy alacsonyabb munkakörben kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozó kinevezésével töltik be. Amennyiben egy kinevezett dolgozó új munkakörében is jól teljesít, úgy számíthat arra, hogy munkája elismeréseként idővel újból elő fogják léptetni. Egy alkalmazott előléptetése addig ismétlődhet, míg el nem éri azt a pozíciót, amelyben már nem tud igazán eredményesen (előléptetésre méltóan) dolgozni (a vezetők elérik illetéktelenségük szintjét – "managers rise to the level of their incompetence”).

Egy dolgozó előmenetele eggyel a képességei szerint optimális pozíciója felettig tarthat: mivel ekkor már nem teljesít kiemelkedően, így a továbbiakban nem léptetik elő. Ha egy vezető felismeri, hogy elérte a számára elérhető legmagasabb pozíciót, az negatív kihatással lehet a foglalkoztatójára is, mert a dolgozó saját pozíciója megőrzése érdekében hátráltathatja azok munkáját, akikről úgy gondolja esetleg veszélyeztethetik megszerzett pozícióját.

A Peter-elv szerint a legkiemelkedőbb teljesítményt azok nyújtják, akiket még nem léptettek elő abba a pozícióba, ahol már elérnék saját határaikat.

Peter-elv publikálása

Az általa felfedezett elvet Laurence J. Peter először 1960-ban egy előadáson ismertette. 1965 tavaszára Raymond Hullal (1919–1985) közösen megírták egy könyv formájában, de mivel a kéziratra két éven át nem sikerült kiadót találniuk, így művüket egy tanulmányba sűrítve magazinokban jelentették meg. Könyvük végül 1969-ben jelent meg[1], ekkor 20 hétig szerepelt a bestseller listán.[2]

A könyv magyar fordítása 1989-ben „Peter-elv, avagy miért fordulnak mindig rosszra a dolgok?" címmel jelent meg.[3]

Érdekesség

A Peter-elvet továbbgondolva az olasz Catania Egyetem három kutatója, Alessandro Pluchino, Andrea Rapisarda és Cesare Garofalo levezette, hogy a szervezetek hatékonysága nőhet, ha a vezetőket véletlenszerűen választják ki.[4] Tanulmányukért 2010-ben Ignobel-díjat kaptak.

Jegyzetek

  1. Laurence J. Peter – Raymond Hull: The Peter Principle: Why Things Always Go Wrong. New York: William Morrow and Company. 1969. ISBN 0-688-27544-3 Hozzáférés: 2016. június 1.  
  2. Mindenütt inkompetens hivatalnokokba futsz? – A Peter-elv megmagyarázza az okát. vaskarika.hu, 2014. augusztus 13. (Hozzáférés: 2016. június 1.)
  3. Laurence J. Peter – Raymond Hull: Peter-elv, avagy miért fordulnak mindig rosszra a dolgok? Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1989. ISBN 963-09-3345-4 Hozzáférés: 2016. június 1.  
  4. Alessandro Pluchino, Andrea Rapisarda, Cesare Garofalo: The Peter Principle Revisited (.pdf). Elsevier Science, 2009. október 29. (Hozzáférés: 2016. június 1.)